Győri László vagyok, 1944. szeptember 24-én születtem a Debrecenhez tartozó Fancsikán. 1956-ban édesapámat egy szovjet harckocsi halálra gázolta. Engem és két testvéremet, a bátyámat és a húgomat édesanyám özvegyen nevelt fel.
1960-ban sikeresen felvételiztem a budapesti Képzőművészeti Gimnáziumba, de nem kaptam kollégiumi elhelyezést, így nem kezdhettem el a régóta vágyott tanulmányaimat.
1964-ben végeztem el a debreceni Péchy Mihály Építőipari Technikumot. Kezdetben a Debreceni Kivitelező Vállalatnál művezetőként dolgoztam. Két év katonai szolgálat után, 1965-ben a Debreceni Tervező Vállalatnál szerkesztőként, majd a Budapesti SZÖVTERV debreceni irodájánál építésztervezőként dolgoztam. Tervpályázaton II. és III. helyezést értem el könnyűszerkezetű családi ház tervezésével. Megvalósult áruház, mopresszó tervem nívódíjat kapott Balmazújvároson.
Debrecenben élek, kétszer nősültem. Első házasságomból négy gyermekem született. Első feleségem halála után újra megnősültem; második házasságomból egy kislány született. Öt gyermeket neveltünk fel.
A szobrászat titkát nem mesterek ültették el bennem, mert nem adta meg az a kor (rendszer) a lehetőséget ahhoz, hogy elsajátíthassam e szakma alapjait. A magam mestere voltam a küzdelmeimmel és gyötrelmeimmel együtt. Kitűnő emberek, barátok vettek körül a teremtőm által, hogy segítsenek, ha elakadok. Így értem el azt a szintet, hogy ez a szakma befogadjon. Az alaptagság megszerzéséhez szabályos diplomamunkát kellett elkészítenem, az általuk megjelölt budapesti műteremben. Ez a kis kitérő küzdelmes utamon nem térített el a feladatomtól, így a saját utamon tovább tudtam menni, és járom ezt az utat ma is. Igaz a kedves barátok lassan elfogytak körülöttem. Makoldi Sándor gyerekkori, nagy tudású mester, Cs. Uhrin Tibor, Rácz György festő barátok, Kovács Gábor a hajdúszoboszlói Művelődési Ház volt igazgatója.
1981-ben felvettek a MAOE-be, 1992-ben a MIKSZ és a Magyar Szobrász Társaság tagja lettem.
Rendszeresen vettem részt hazai és külföldi kiállításokon, valamint művésztelepeken. Munkáim szellemi és formai alapját az egyetemes és hazai szerves műveltség megismerése, annak újragondolása adja. Így jelentősebb kezdeti munkáimat szakrális szent geometriák, a kör, korong, négyzet, háromszög, spirál alkalmazása jellemezte, műanyag, krómacél, fa, bronz, plexi, márvány alkalmazásával. Pl. Születésháza, Születés és Változás (metamorfózis), Spirál, valamint a Genezis, melyek plexiből és műanyagból megépített plasztikai együttesek, kinetikus posztamensre helyezve.
Országosan működött egy organikus csoport, amelyben több jeles építész Makovecz Imre, Csete György, szervezőként Durkó Zsolt, Makoldi Sándor, valamint Földi Péter festők és szobrászok vettünk részt több alkalommal, a szerves műveltség művelőiként.
Első jelentősebb, egyéni kiállításom 2004-ben a 60 éves jubileumi kiállítás, melyet követett 2014-ben a 70 éves kiállítás a Kölcsey Központban Térbe róva címmel. A 80 éves kiállításomat Hajdúszoboszlón rendeztük meg Profán és Szakra címmel.
A két utóbbi kiállításon tapasztaltam meg igazán, hogy ezek a művek (nem egy időben készültek) egy térben hogyan képesek egy rendezési gondolathoz úgy kapcsolódni, hogy erősítsék egymást, sokféle anyag alkalmazása mellett.
Munkáimban mindenkor fontosnak tartom a jelek, jelképek, szimbólumok, színek harmonikus egységének létrejöttét egy-egy gondolat megvalósítása esetén. Ehhez ad segítséget analóg módon a népi műveltségünk és hihetetlenül gazdag magyar nyelvünk szépsége.
Befejezésül József Attila gondolatával zárva „A mindenséggel mérd magad”, mely számomra az ősteremtés nagy törvényének megismerését, a teljesség hiányának tudatával, munkáimmal a szemlélőt (ha képes a mű) szellemileg és lelkileg gazdagíthatja.