ŐSKÉPI GONDOLAT BARTÓK BÉLA CANTATA PROFÁNÁJA ALAPJÁN
Konfliktusokkal terhelt világunk nagy változások előtt áll. Egyrészt kozmikus értelemben, a Halak jegyéből a Vízöntő jegyébe hátráló a precessziós mozgás által. Ez a 2160-ig tartó állapot a földi létben hatalmas változásokat fog előidézni. (Ha igaz a történelmi időszámítás)
Másrészt a Halak Szűz jegyében élő emberiség spirituálisan és a valóságos értelemben elveszítette a kapcsolatát a Teremtővel és a teremtett világ működésének törvényszerűségével.
Nagyon nehéz feladat elé állítottam önmagamat, amikor „ŐSKÉPEK” című sorozatom záró plasztikaként a szarvassá változást, az-az Bartók Béla Cantata profana zseniális művének parafázisát plasztikai minőségben, a vizualitás nyelvén, sajátos kifejezési formáim felhasználásával, a teljesség hiánya tudatával, újra gondolva, egy plasztikában értelmezzem.
Ezek az ősképek, teremtésmítoszok népi műveltségünkben, meséink, mítoszaink, költészetünk, táncaink, népzenéink, nyelvünk zseniális képessége által örökül maradtak ránk. Ezt a gazdag és tiszta forrást Kodály és Bartók egyetemes értékké alakították, megmutatva a létező ember számára a teljesség újraéléséhez vezető utat. Az épített plasztikával jelképek, szimbólumok, színek segítségével a láttatás erejével kísérlem meg mindazt, amit Bartók zenéje a népzene és ősballada (román kolinda) feldolgozásával az emberiség számára megfogalmazott.
Az átváltozás üzenete a teremtés történet tükrében két síkon közelíthető meg. Egy, a ballada mítosz mesetörténetben megélt ábrázolás földi létünk keretében. A második megközelítés az univerzum kozmikus törvényszerű hatása földi létünkre, az örök változás tükrében. Ezt a kétféle megközelítést a művészet és kultúrtörténet legnagyobb hazai képviselője, Pap Gábor több művében egyedülállóan alkalmazza műalkotások elemzése során. Így Bartók Béla Cantata profana művének értelmezéséhez készült munkájában, a „Csak tiszta forrásból” adalékok Bartók Cantata profanájának értelmezéséhez. Ezt próbálom jelképek, szimbólumok, formák és színek összevonásával, a képírás logikájával a plasztikában megvalósítani.
A plasztika, előző munkáimhoz hasonlóan, vertikális kialakítással, ősi világmodell szerkezetben, jelek, szimbólumok, színek összevonásával, egyfajta ligatúraként, a látvány és gondolat síkján jeleníti meg az átváltozást (szarvassá válást). Kiindulási alap a kör osztóból, az-az körben a kereszt, középpontjából egy világfa, illetve világtengely indul ki. Jelezve a teremtő energia áramlásának irányát, folyamatát. A világfa, világtengely jelentései közül a kozmikus értelmezés szerint, népi műveltségünkben a Tejút, mint világfa, út, híd jelenik meg. A plasztika függőleges szerkezetében kialakított résben az átváltozás emberi érték szerinti születés folyamata 8+1 rész van, jelölve. A plusz 1 a szarvas jelkép az átváltozást, az élet feltámadását a Kos jegyében a tavaszként értelmezhető. A kilencedik a legnagyobb szarvas fiút jelzi, aki az apával (Atyával) perlekedik. A fiúk átváltozása szarvassá jelezheti egy minőségi változás bekövetkeztét. Ez az új minőség, kozmikus értelemben földünk precessziós mozgása által, az állatövben a Halak jegyéből a Vízöntő jegyébe lép. Ez a kozmikus váltás 2160 évig tartó Vízöntő jegyének tulajdonságát fogja megjeleníteni. Lehet ez is az átváltozásnak az egyik értelmezési síkja, melyet Bartók gyönyörű zenei képekkel fogalmazott meg. Bartók művében megjelenik az ősteremtés, mely a Nyilas által jelzett Tejút centrumában ment végbe.
Egy szobrász számára ez csak jelképekkel, szimbolikus formákkal és legfeljebb színekkel a teljesség hiánya mellett kínál megoldási lehetőséget e téma. A legfontosabb kozmikus jelképek, melyek utalhatnak a cselekmény kozmikus értelmezés ősi állapotára, a Híd, mely hűvös patak felett megy át. Ez a jelkép Bartók által beépítve szimbolikus jel, ahol a szarvas nyomokat az öregapó felfedezi. Ez már utal a Tejút centrumába vezető irányultságra, ahol az ősteremtés létre jöhetett. (Pap Gábor nyomán)
A cselekmény másik jelképe Nyilas, Bak hatása mellett a csillagkép tér-idővallum határozza meg. Ezért a Bak jele és a Híd jel a plasztika talapzatát képező körosztó kereszten jelenik meg. A híd a tejutat jelöli, mely a teremtő erő központjába vezet. A Bak téli napforduló és a Rák nyári napforduló együttes hatása jelöli ki a szarvassá változás kozmikus útját Bartók művében. Az általam megfogalmazott, megépített plasztika az átváltozás két megközelítés állapotának lehetőségét is magában rejti, remélve, hogy a Bartóki üzenet vizualitás nyelvén megfogalmazva, a plasztika látványán kívül szellemi üzenetet is hordoz magában. A szarvassá válás a tiszta forrásra való rátalálása valóban korunk legégetőbb problémája. Ezt szeretném legfőbb üzenetként kiemelni a Bartóki üzenetek elfogadása mellett, a jelek, jelképek, szimbólumok, színek összevonásával megépített Ősképek című záró plasztikával.
Színek és hangok együttléte a plasztikán, mint kifejező eszköz.
A plasztika felépítésében az összevont jelképrendszerek mellett a színek, mint hangértékek kapcsolódnak a feladat megoldásához.
A teljesség köréből a kereszt középpontjából a Teremtő, a teremtő erő által hozza létre a sokszínű világot, benne a létezőt, az embert, aki a jelek, színek, hangok érzékelésével a teremtett világ szerves részévé válik. Így a színek, hangok és jelképek együtt a teremtés folyamatát képes modellezni.
Színek:
Zöld: Föld színe = fá hanggal, csend hangja, másként ez szív csakra, az átváltozás kiinduló pontja
Fehér: levegő = ti hang, fény hordozója, a korona csakra. Amikor a két szín és hang fedésben van, a lélek harmóniába, kiegyensúlyozott állapotba kerül. Itt történhet meg az átváltozás a csend állapotában.
Vörös: Újrakezdő élet színe, ez a gyökér csakra, dó hangnak felel meg, az erő színe. A plasztikában és a Kos jelkép középtengelyét alkotja. Az átváltozás a létezőben csak ez által valósulhat meg.